Csóközön, itt Raina!♥
Megérkezett az új rész, nekem személy szerint az egyik kedvencem az eddigiek közül, már csak a történések miatt is. Remélem nektek is tetszeni fog!^^
Köszönöm szépen a visszajelzéseket, a pipákat és a 2600+ oldalmegjelenítést!:-)
Továbbra is várom a véleményeiteket!:-)
Puszi,
Raina
Raina
8. A buli /2
Alkonyodott, a táj narancssárga
fényárban úszott, az égbolt pedig piszkos rózsaszín színben tündökölt, s fényes
ékkőként ragyogott fenn az esthajnalcsillag. Kellemes, meleg szellő
lengedezett, a fűszálak lassú ütemben hullámoztak, s néhány fecske igyekezett
kihasználni a nap utolsó sugarait, mielőtt minden teljesen sötétségbe
burkolózna. Vidámnak éreztem magam ebben a környezetben, a jól eső bizsergés a
testemben – amit annak a két pohár pezsgőnek köszönhettem – pedig csak még
jobban fokozta a buli iránti vágyamat, s alig vártam, hogy megérkezzünk a parti
színhelyére.
– Nyáááá, engedj el, te perverz állat!
Dawn vékony hangja rakétaként hasította
ketté a levegőt, s a frászt hozta rám. Egy időre sikerült teljesen kizárnom az
üvöltéseit és vihogásait, de most ijedten torpantam meg, s villámgyorsan
fordultam hátra, készen arra, hogy a cipőm sarkával üssem agyon legjobb
barátnőm támadóját, noha tudat alatt nagyon is tisztában voltam azzal, hogy Leo
mellett nem eshet komoly baja – az a srác egy kigyúrt állat, és bár rendes, meg
minden, azért kinéztem belőle, hogy ájulásig üt valakit. Még én se szívesen
kötözködtem vele.
Amikor azonban felmértem a helyzetet,
zavartan néztem végig az előttem zajló eseményeket. Alexy a hasát fogva
nevetett, előtte Dawn drága magas sarkúja hevert, a lány pedig éppen kacarászva
futott a park közepén lévő aprócska játszótér felé, nyomában Leóval.
Feltételeztem, a srác újra meg akarta csiklandozni a barátnőjét – az elmúlt fél
órában rengetegszer próbálkozott már, Dawn azonban nevetve lökte félre Leo
kezeit –, de persze, most sem sikerült neki, Dawn inkább elfutott előle. Most
éppen egy régi hinta körül kergették egymást, s bár jó pár méterre voltam
tőlük, vidám hangjukat nehéz lett volna nem meghallani. Sóhajtva sétáltam
vissza Alexyhez, és felvettem Dawn cipőjét, mert ismertem őt annyira, hogy
tudjam, ha kijózanodik, hiszti rohamot kap a piszkos tizenöt centis magas sarkú
láttán.
– Azt hittem, Leo nem ivott – jegyzete
meg Alexy, miután felhagyott a röhögéssel.
Dawn közben felpattant a hintára, Leo
mögé állt, s lassan elkezdte lökni a lányt, aki ötéves módjára boldogan
kiabálta, hogy Magasabbra, még
magasabbra! Ez az! Elmosolyodtam.
– Leo nem iszik alkoholt a testépítős
cucc miatt. Csak egy nagyra nőtt gyerek, ennyi az egész.
Türelmetlenül figyeltem a párocskát,
majd két perc után, megunva a dolgot, én is lekaptam magamról a magas sarkúm, s
futva indultam meg a hinta felé. Ahogy közelebb értem, észrevettem néhány
felnőttet, akik igyekeztek távol tartani a gyereküket Dawntól és Leótól, s
rosszalló pillantással illették őket. Összefont kézzel álltam meg közvetlenül
legjobb barátnőm előtt, s a lehető legcsúnyábban néztem rá. Leo rögtön
megállította a hintát, mire Dawn elkezdett vele kiabálni, hogy ő még játszani
akart, és ez nem volt húzás tőle, és tőlem sem, amiért nem hagyjuk őt
szórakozni.
– Jól van, elég! Nem tudom, ti hogy
vagytok vele, de én már szeretnék Mattnél lenni, szóval legyetek szívesek, és
induljatok meg a bejárat felé!
Dawn lebiggyesztette a száját, majd
karon fogta a barátját, s kérésemre visszasétáltak Alexyhez. Én szorosan
mögöttük lépdeltem, ügyelve arra, hogy ne lépjek bele semmi csúnyaságba;
rágóba, kutya piszokba, szögbe, vagy valami ilyesmibe. Amikor odaértünk a még
mindig vigyorgó Alexyhez, a vállába kapaszkodtam, s visszabújtam a kényelmesnek
egyáltalán nem mondható cipőmbe, majd viszonylag csendben – és épségben! –
megérkeztünk a bejárat elé, ahol Nathaniel már türelmetlenül várt minket.
Esküszöm, először fel sem ismertem a
srácot az unalmas, barna nadrágja, az inge és a nyakkendője nélkül. A sötét
farmer, amelyet egy egyszerű fehér pólóval párosított, nagyszerűen állt rajta,
és hű, kigondolta volna, hogy ilyen izmos a karja!
Az arckifejezése viszont az egészet tönkre vágta. Mérgesen méregetett miközben mellém lépett, majd amikor megpillantotta Dawnt – aki még mindig Leóval volt elfoglalva –, a tekintete
ellágyult. Vágyakozó pillantást vetett a szőke hajú lány felé, és én
legszívesebben a falba vágtam volna a fejem. Hogy nem vettem észre eddig, hogy
Nathanielnek bejön Dawn? Na, nem mintha azt akartam volna, hogy azok ketten
összejöjjenek, de hát azért mégiscsak rólam volt szó. Rólam, aki rögtön
észreveszi, ha valaki szerelmes. Eszem ágában sem volt szólni Dawnnak, de úgy
döntöttem, ha szakít Leóval – ami pár napon belül be fog következni –, majd
felhozom neki a témát.
Megköszörültem a torkom, mire Nathaniel
azonnal rám kapta a tekintetét, arca eltorzult a fintortól. Hát ez meg mi a szösz?!
– Késtetek – vetette oda, miközben
elindultunk Matt háza felé.
Keserűen elmosolyodtam.
– Én
sosem kések, Nathaniel, te jöttél
túl korán.
Csak a szemét forgatta.
– Hát persze.
Ami azt illeti, tényleg késtünk, ráadásul nem is keveset. Dawn meggyőződése, hogy
ha egész nap nem eszik semmit, akkor jobban fog állni rajta az a fekete mini
ruha, amit ma estére választott, így növelte a napi folyadékbevételét, azonban
kaját még csak látni sem akart. Nos, ha én ezt tudom, akkor a kezébe nyomtam
volna egy szelet pizzát, nem pedig a pezsgőt bontom fel. Az a fél üveg, amit
egyedül fogyasztott el, rögtön a fejébe szállt, s azóta le sem lehetett lőni. A
fehér magas sarkújában még csak menni sem tudott, számtalanszor kellett
megállnunk, arról nem is beszélve, hogy a folytonos vihorászással és
üvöltözéssel teljesen kikészített mindnyájunkat – persze, azért adódtak vicces
pillanatok is, de az a negyed óra késés nagyon nem volt ínyemre.
– Te leitatod a legjobb barátnődet,
utána meg elviszed bulizni egy olyan helyre, ahol még többet ihat? Meg akarod
ölni? – fakadt ki Nathaniel, mikor Alexy elmesélte neki a késésünk okát.
Csúnyán néztem a kék hajú srácra, majd
Nathanielhez fordultam.
– Hé, nyugi van! Nem az én vendégem,
hanem az övé – böktem a fejemmel a mögöttünk vánszorgó Leóra, aki megérte maga
után rángatni az izgő-mozgó Dawnt.
Nathaniel ingerülten fújtatott.
– Attól még felelőtlen vagy.
Kis híján átestem a saját lábamon.
– Már megbocsáss, de alapozni buli előtt
teljesen természetes! – Jó, talán igaza volt a srácnak, tényleg felelőtlen
vagyok. De hogy jön ő ahhoz, hogy ezt így a fejemhez vágja? – Arról meg nem
tehetek, hogy Dawn a saját hülyesége miatt rúgott be, szóval örülnék, ha
leszállnál rólam!
– Ahogy óhajtod!
Viszonylag csendben folytattuk tovább az
utunkat Matt háza felé. Én belül duzzogtam, és néha ingerülten sóhajtoztam, nem
foglalkozva Alexy nyugtató szavaival, s próbáltam figyelmen kívül hagyni a még
mindig kacarászó és sikítozó Dawnt, aki kétségbeesetten próbálta magára vonni a
figyelmem – ahogy a többiekét is. Nathaniel kissé lemaradt, mögöttünk sétált
zsebre vágott kézzel, és szerintem menekülési terven dolgozott. Hihetetlen,
hogy sikerült teljesen elvennie a kedvem a bulitól – pedig én legszívesebben
mindig csak buliznék. Hála a srácnak, megfordult a fejemben, hogy kihagyom a
partit, taxit hívok, és inkább egy szórakozóhelyre megyek, távol az ismerős
arcoktól.
Azonban, amikor Matt ajtót nyitott, s
megpillantottam csillogó zöldes barna szemeit és fülig érő vigyorát, megbántam,
hogy csak egy pillanatig is elgondolkodtam azon, hogy nem jövök el.
– Avery! – köszöntött hangosan,
túlüvöltve a zenét, majd szorosan magához ölelt. – Hát eljöttél!
A fejemet a vállára hajtottam, s rögtön
megéreztem parfümjének illatát, amelyet már hosszú évek óta használ, s
előtörtek bennem az emlékek.
Matt és én fél évig jártunk, és ezzel ő
a leghosszabb kapcsolatom. Szerettem vele lógni, s nem csak azért, mert helyes
– bár meg kell hagyni, elég jól néz ki kreolos bőrével, zöldes barna szemeivel
és tűzvörös hajával, ó, és azok az apró szeplők! Minden lány álma volt, és
szerencsésnek éreztem magam mellette. Remek humorérzékkel rendelkezett, mindig
meg tudott nevettetni, és tényleg azt éreztette, hogy szeret. Azonban, fél év
után beláttuk, hogy bár jó együtt lenni, sosem volt köztünk több egy nagyon
erős barátságnál. A szakítást csendben vészeltem át, nem éreztem azt, hogy
fájna az egész. Matt és én továbbra is jó viszonyt ápoltunk, és döbbenet, de
semmit sem változott a köztünk lévő kapcsolat, ugyanúgy viselkedtünk egymással,
mint előtte – csak nem csókolóztunk és nem jártunk kézen fogva az utcán.
– Hát persze, hogy eljöttem – nevettem
fel. – Hiányoztál!
– Ú, új arcok! – csillant fel Matt
szeme, mikor észrevette a mögöttem álló Alexyt és Nathanielt.
Elhúzódtam Mattől, aki rögtön üdvözölte
Leót és Dawnt, majd jó házigazdához híven bemutatkozott a két, számára idegen
srácnak, s gyorsan elhadarta, merre találják a fontosabb helyeket, mint például
a konyha, ahol italt vagy kaját szerezhetnek maguknak, vagy a medence, ahol
bármikor úszhatnak egyet.
A szememmel ismerős arcok tán kutattam,
s boldogan vettem tudomásul, hogy nagyjából mindenki itt volt, aki számított.
Na, meg persze olyan is, akire egyáltalán nem számítottam.
A nappaliban Castiel táncolt
Shailene-nel, s úgy tűnt, a lány teljesen odáig van a vörös srácért. Hatalmas,
idétlen vigyorral az arcán mozgott a zene ütemére, de egy pillanatra sem
engedte el Castielt. Fogalmam sincs, mit mondhatott neki a srác, amiért
Shailene így viselkedett. Szinte rá sem ismertem a lányra, a viselkedése
teljesen idegen volt számomra. Most vagy én vagyok nagyon rossz emberismerő,
vagy Castiel volt rá ilyen hatással. Nem tudom, melyiknek örülnék jobbak…
Furcsa érzés kerített hatalmába,
miközben őket néztem, s bármennyire is szerettem volna elkapni róluk a
tekintetem, nem tudtam nem őket bámulni. S mintha Castiel megérezte volna, hogy
valaki figyeli őket, felkapta a fejét, s egyenesen rám meredt. Szürke szemeivel
lassan mért végig, arcán valamiféle döbbenet ült, amely más érzésekkel is
keveredett, de nem tudtam volna megmondani, mit gondolhatott, miközben engem
nézett. Egy pillanatig sebezhetőnek éreztem magam, így összefontam magam előtt
a kezem, és lenézően néztem a srácra, majd fogtam magam, s Dawnnal a nyomomban
megindultam a konyha felé.
– Hát ez meg mi az ördög volt? –
kérdezte Dawn halkan, miközben egy piros műanyag pohárba kólát öntött.
A pattogatott kukorica felé nyúltam, de
közben végig kerültem a tekintetét.
– Nem tudom, miről beszélsz.
Felkuncogott, s átkarolta a vállam.
– Lehet, hogy egy csöppet részeg vagyok,
de nagyon jól tudom, mit láttam. Castiel le sem bírta venni rólad a szemét.
A homlokomat ráncoltam.
– Beképzelsz dolgokat.
Hirtelen nekiállt tapsikolni és fel-le
ugrálni.
– Elpirultál! Ó, egek! Neked tetszik
Castiel!
A kukorica megakadt a torkomon és
köhögni kezdtem. A közelünkben tartózkodók mind ijedten kapták felém a fejüket,
az egyikük pedig még a poharát is a kezembe nyomta. Egyből felhajtottam az
italt, de legszívesebben kiköptem volna az egészet. A pasi bizonyára több
alkoholos italt kevert össze, mert borzalmas íze volt. De legalább megfulladni
már nem fogok.
Amikor úgy éreztem, hogy meg bírok
szólalni, Dawnra néztem.
– Idefigyelj, Dawn. Nem tudom, mit
láttál, vagy, hogy mit gondolsz, de… fúj, én és Castiel?
– Castiel és én.
Ijedten fordultam meg, mikor Nathaniel
hangját hallottam meg. A szőke srác közvetlenül mögöttünk állt, és biztosra
vettem, hogy a beszélgetésünk nagy részét hallotta.
– Tessék? – néztem rá zavartan.
Nathaniel felsóhajtott.
– Azt mondtad, én és Castiel, de helyesen
úgy van, hogy Castiel és én, mert…
A szememet forgattam, majd otthagytam a
srácot. Hallottam, ahogy a konyhában tartózkodók közül valaki megkérdezi, hogy ki hozta ide ezt a strébert, majd Matt
keresésére indultam. Hamar meg is találtam, éppen Alexyvel beszélgetett, s
mindketten vadul mutogattak.
– Hú, van egy olyan érzésem, hogy nagyon
érdekes beszélgetést folytattok le ti ketten – mosolyogtam rájuk.
– Pasi téma, Avery, nem értenéd –
vigyorgott le rám Matt. – Mit szeretnél?
– Honnan veszed, hogy szeretnék valamit?
Matt felnevetett.
– Onnan, hogy ismerlek, Delacroix. Mit akarsz?
– Táncoljunk! – mondtam, majd
megragadtam a kezét és az ideiglenes táncparkett felé húztam.
Az este hátralévő része vad táncolással,
beszélgetéssel és ismerkedéssel telt. Matt jó pár számomra ismeretlen embernek
mutatott be, akikkel meglepő módon totál megegyezett az ízlésünk, s egy cseppet
sem unatkoztam. Néha ránéztem Dawnra, aki remekül mulatott Leo és Nathaniel
társaságába – noha utóbbi inkább csak állt egy helyben álldogált, vagy Dawnt
figyelte, s mielőtt a lány bármi őrültséget tehetett volna, ő ott volt és leállította.
Az ötödik ilyen alkalommal Dawnnál betelt a pohár, s elkezdett Nathaniellel
kiabálni, majd hozzám futott, s hisztizett egy sort a fürdőben. Miután sikerült
lenyugtatnom, visszasétáltam a nappaliba, s egy David nevű sráccal táncoltam és
flörtöltem. Szinte teljesen megfeledkeztem Castielről.
És amikor azt mondtam, hogy szinte,
akkor azt szó szerint is értettem. Ugyanis a konyhában sikerült vele összefutnom,
éppen egy Jack Daniels üveget szorongatott a kezében. Körbenéztem.
– Remélem nekem is hagytál – léptem oda
mellé.
Rám mosolygott.
– Eleget ittál már, nem?
Félresöpörtem a műanyag poharakat, majd
felpattantam a pultra, s kikaptam a kezéből az üres whiskys üveget.
Színpadiasan lebiggyesztettem az ajkam.
– Elfogyott.
Sűrűn pislogtam, mert a másfél óra alatt
elfogyasztott alkoholmennyiség miatt nem láttam tisztán és a fejem is zúgott. A
szavak érthetetlenül hagyták el a számat, és biztos voltam benne, hogy ha
másnap felkelek, iszonyú másnapos leszek.
– Na, nem mondod, Sherlock? –
gúnyolódott.
Kínos csend állt be közénk, s mindketten
kerültük a másik tekintetét. A szemem sarkából néhányszor rápillantottam, s
csak akkor tűnt fel, hogy milyen szépek a szemei. A haja töve fekete volt,
gondolom régen festette utoljára.
– Hogy van Shai? – kérdeztem, leginkább
azért, hogy eltereljem a figyelmem.
Az
alkohol teszi, az alkohol teszi – mondogattam magamban,
mikor rádöbbentem, hogy helyesnek találom Castielt, és kis híján rávetettem
magam.
– Alig öt perce beszéltél vele. Eh,
ennyire berúgtál már? – mosolyra húzódott a szája.
Basszus,
miért ver ilyen gyorsan a szívem? Ez csak Castiel!
– Nem vagyok részeg – tiltakoztam, s
lepattantam a pultról.
Amint a lábam elérte a talajt, minden a
feje tetejére állt, s hirtelen kettőt kezdtem látni a dolgokból. Elvesztettem
az egyensúlyom, s ha Castiel nem kap utánam, simán hanyatt vágódtam volna.
Castiel a kezemnél fogva rántott
magához. Olyan közel voltam hozzá, hogy még ruhán keresztül is éreztem teste
melegét, érintése a bőrömet égette csupasz alkaromon. A szívem őrültek módjára
dübörgött, a lábam pedig remegett. Arcomon éreztem meleg leheletét; hozzám
hasonlóan ő is kapkodta a levegőt. Lehunytam a szemem.
– Talán… talán mégiscsak berúgtam –
suttogtam.
– Én is – felelte, majd még közelebb
hajolt hozzám.
Másodpercek tört része alatt zajlott le
az egész, s ez alatt a rövidke idő alatt teljesen megfeledkeztem arról, hogy
hol vagyok – és hogy ki tart a karjaiban. Castiel szája az enyémet súrolta,
elektromosság futott végig az egész testemen, és egy pillanat alatt
kijózanított.
Ellöktem magam Castieltől, mielőtt tényleg megcsókolhatott volna.
És a legrosszabb az egészben, hogy énem
egy kis része egyáltalán nem bánta volna, ha megteszi…
Uuuuu, de jo, gyorsan hozd a reszeket 😍
VálaszTörlésÓjaj, kezdődnek a bonyodalmak:D Bármennyire hangoztatják, hogy mi egy buliban történik, az ott is marad, tudjuk, hogy ez nem így van:D A legjobb sztorik születnek, és mindig felfújva érkeznek vissza az eredeti emberhez:)
VálaszTörlésIzgalmas, izgalmas!
xoxo,
T
Ez így van :D
Törlés